Az első randi

Aloha!
Tudom "kicsit" későn hoztam a részt, de nagyon fáradt vagyok és ez egy extra hosszú fejezet lett :))
remélem tetszeni a fog, a BP eltolódott holnapra :/
U.I.: KOMIKAT kérek szépen :))
puszi & szép álmokat! <3 :D ( álmodjatok Justinnal *.* )
Smile :)

Becky:

Apával borzalmasan összevesztem. Elegem van abból, hogy semmit sem csinálhatok. Lehet, hogy meg fogok halni, had használjam már ki a fenn maradó időt. De nem. Még vidámparkba se mehetek. Úgy érzem mintha börtönben lennék. Anyának teljesen más a véleménye erről. Sokat veszekednek mostanában miattam. Anyának hála Justin átjöhet tanulni. Végre. Míg rá vártam a nappaliban tv-ztem.

-          Miért éppen most? Hol volt eddig? Hallottam apa fojtott hangját.

-          Mert neki is idő kell. Nem olyan, mint Patty. Ő teljesen másként kezeli a dolgokat, de azért mert neki van kire támaszkodnia. Szerencsétlen fiú mindig egyedül van. Szerinted van egy őszinte barátja? Nincs. Neki idő kellett, hogy egyedül meg tudjon küzdeni ezzel a gondolattal. Ez még csak egy bimbózó kapcsolat.

-          Amit csírájában el kéne fojtani.

-          Robert! Csattant fel anya. – Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálod. Annyira makacs vagy és.. önző! Hagyd már a lányunkat. Had éljen egy kicsit. Nem bízol benne?

-          Persze, hogy bízom benne, de abban a Justin kölyökben nem. Mondta mérgesen apa. Egyre jobb a téma.

-          Figyelj, ha így állsz hozzá, akkor az egész világ az ellenséged lehetne. Ne féltsd. Okos lány. Justin vigyázni fog rá! Puhította anya. Ezt imádom benne. Annyit tud beszélni, és olyan meg győzően. Csöngettek. Izgatottan ugrottam fel és szaladtam ajtót nyitni.

-          Gyere! Üdvözöltem mosolyogva Justint.

-          Jó estét! Állt meg a konyhaajtóban. – Sajnálom, hogy nem voltam Becky mellett.. Csak tudják..

-          Idő kellett. Megértem. Mosolyogott kedvesen anya. Apa csak morgott valamit.

-          Köszönöm! Motyogta Justin majd felmentünk a szobámba. Neki kezdtünk a mateknak, hogy minél előbb befejezzük. A szomszéd szobából furcsa hangok jöttek. Átkopogtam, de mintha meg sem hallották volna.

-          BRUCE! Kiáltottam át. – Nem hiszem el. Kiszaladtam a folyosóra. – Anya! Hajoltam ki a korláton.

-          Igen kicsim? Nézett fel anya.

-          Ki van Bruce-nál?

-          Jó kérdés. Valamelyik pompon lány. Hosszú szőke haja van.. Áh meg van Lorna. Bekopogtam a Brucehoz.

-          Lorna! Halkabban. Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó és egy felbőszült Bruce-szal néztem farkas szemet.

-          Mivan? Förmedt rám.

-          Halkabban. Semmit nem tudunk tőletek csinálni.

-          Itt van a kis köcsög? Mi van, akar még? Indult a szobám felé egy szál lepedőben.

-          Bruce állj már le. Elegem van belőled! Te bármit megtehetsz igaz? Nem veszed észre, hogy mennyit veszekszünk mostanában? Nem tudom, mit szedsz, de nagyon gyorsan állj le vele. Mielőtt anyuék megtudják. Néztem véres szemeibe. Megint ráállt a cuccra. Nagyon jó. Visszamentem Justinhoz.

-          Ezek jók? Mutatott a megoldott példákra.

-          Hibátlan! Mosolyogtam rá. Még gyakoroltunk kicsit majd bekapcsoltam a tv-t. Láttam, hogy Justin nagyon zavarban van. – Baj van? Kérdeztem.

-          Öhm.. Nem.. Csak…- idegességében már az ujjait tördelte. – Tényleg van valakid? Kérdezte cékla vörös fejjel.

-          Nem. Én.. csak.. nem akartam elmondani a valódi okot, ezért egyszerűbbnek tartottam ha azt mondom, van valakim.

-          És.. most hogy már tudom,eljönnél velem randizni? Kérdezte mosolyogva.

-          Háát.. Persze! Nyomtam egy puszit az arcára. Éppen nagyban játszottunk valami borzalmas online multiplayer játékkal mikor valaki megköszörülte a torkát az ajtóban. Ijedten kaptam oda a fejemet. Apa állt ott.

-          Hát köszönöm a segítséget. Akkor holnap a suliban! Állt fel mellőlem Justin.

-          Várj! Gyorsan megöleltem és adtam neki egy puszit. Majd kikísértem. Integetett még a kocsiból. Kicsit nagyon tart még apától. Még mindig látszódnak a zúzódások az arcán. Szerintem pár bordája elrepedt, lehet el is tört, de nem hajlandó megmutatni a felsőtestét. Hát jó. Épp végeztem a zuhanyzással mikor anya hangját hallottam a szobámból.

-          Persze már adom, itt is van! Nyomta a kezembe a telefonom.

-          Justin! Tátogta. Értetlenül meredtem anyura majd a fülemhez emeltem a készüléket.

-          Igen? Szóltam bele mosolyogva.

-          Öhm.. Apukád adta meg a számod. Csak.. beszélni akartam veled. Holnap este mit csinálsz?

-          Mit csináljunk? Ültem le mosolyogva a babzsák fotelembe.

-          Van az az új film a moziban. Van kedved megnézni? Kérdezte izgatottan.

-          Persze hogy van. Várj, meg kérdezem anyut.

-          Elmehetsz! Vágta rá anyu, mielőtt bármit is kérdezhettem volna.

-          Mehetek! Mondtam nevetve a telefonba. Anya teljesen bezsongott, már most a gardróbom előtt állt és nézegette a ruháimat.

-          Rendben. Akkor a többit megbeszéljük holnap a suliban. Reggel elmenjek érted?

-          Az jó lenne. Köszi!

-          Jó éjt Becks!

-          Jó éjt Justint! Köszöntünk el egymástól. Percekig csak bámultam magam elé és mosolyogtam.

-          Miről maradtam le? Kérdezte apa mosolyogva. Nevetve a nyakába ugrottam és agyon pusziltam és öleltem.

-          Köszönöm! Suttogtam. Szorosan magához ölelt, majd mosolyogva borzolta össze frissen mosott, vizes hajamat.

-          Mindent megbeszéltem vele. Holnap moziba visz, 10-re hazahoz, és még maradhat tekintettel arra, hogy péntek lesz. Újból a nyakában landoltam és sikongatva zengtem ódát róla. – Jól van. Most már tessék lefeküdni! Szeretlek kicsim! Nyomott puszit arcomra majd anyával együtt kimentek a szobámból. Mosolyogva feküdtem le aludni. Annyira izgatott voltam, hogy sehogy sem jött álom a szememre.

-          Tessék aludni Becks! Tessék aludni! Miután már mindent kipróbáltam, zenét hallgattam, olvastam, tejet ittam idegesen bekapcsoltam a tv-t. A Simpson család ment, amire lassan el is aludtam. Reggel kissé morcosan ébredtem és az idő sem kedvezett. Még mindig nem akart jó idő lenni. Igaz már minden rügyezik, de perpillanat sötét felhők úsznak az égen és szakad az eső. Morogva keltem ki az ágyból és lementem a konyhába reggelizni. Senki sehol. Az órára néztem, még csak fél 7. Mindenki 7-kor kel. Komótosan megreggeliztem, majd felmentem a fürdőbe arcot mosni.

-          Jaj ne! Egy hatalmas pattanás virított a homlokomon. Bekentem a szokásos pattanás elleni krémmel, majd beslisszoltam a szobámba mielőtt Bruce kijön sajátjából. Haragszom rá. Egy idióta majom. Kinéztem az ablakon. Még sötétebb van, és még jobban esik. Kinyitottam a gardróbot. Egy fekete szűk farmert vettem fel. Egy rakat felső között vacilláltam. Nem tudtam melyiket vegyem fel. Végül egy fehér kör nyakú, hosszú ujjút vettem fel fekete körsállal. A hajamat egy kontyba fogtam a fejem tetején, frufrumat kivasaltam és oldalra fésültem. Az orbitális méretű pattanásom megpróbáltam elfedni korrektorral és alapozóval. Miután úgy véltem nem olyan vészes, megcsináltam a szokásos cicás tus vonalat, és hogy feldobjam az egészet egy élénk rózsaszín rúzst kentem fel a számra. Felhúztam lábamra a kedvenc fekete Conversem, felkaptam egy vékony bőrkabátot meg a táskámat. Az esernyőkkel, hajgumikkal és hullámcsatokkal hadilábon állok. Állandóan megszöknek. Nem szeretnek engem. Idegesen túrtam fel a szekrényem alját és csak egyet találtam. Persze, hogy a legcikibbet. Rózsaszín és kis színes pónik vannak rajta. Áh nem gáz. Dehogy is. Rezgett a telefonom, ezért gyorsan megnéztem ki keres.

Justin:

Itt vagyok a házatok előtt. J

Gyorsan leellenőriztem, hogy mindenem megvan-e. Lakáskulcsot háromszor megnéztem. Ma én érek haza legkorábban, és nem akarok úgy járni, mint a múltkor. ( Itthon hagytam a kulcsot, át kellett másznom a kerítésen, és a pótkulcsot is alig találtam meg. Daisy, a hófehér Akita kutyusunk ugyanis megtalálta és eldugta az egyik rózsabokor alá. Alig bírtam kiszedni. )

-          Anya! Elaludtatok! Nyitottam be hozzájuk. Még összebújva aludtak. – Anya! Ráztam meg óvatosan.

-          Hmm? Elaludtunk?! Rob! Elaludtunk! Ült fel, majd kapkodva nyomtak egy puszit az arcomra. Hallottam még, hogy anya Bruce-t is megpróbálja felkelte és ezek szerint Lornát is. Mosolyogva ugrottam be Justin mellé a jó meleg és esőmentes autóba.

-          Szia! Nyomott puszit arcomra.

-          Szia! Izgatottan csatoltam be az övemet.

-          Hogy aludtál? Indult el, a szakadó esőben.

-          Nem jól. Nem tudtam elaludni. Te?  Húztam el a számat.

-          Én sem tudtam aludni. Elég szar idő van. Mosolygott rám.

-          Ne is mond. Szeretem az esőt, de legyen már jó idő! Barnulni akarok. Olyan sápadt vagyok, mint egy vámpír. Justin csak kuncogva csóválta fejét. Hamar a sulinál voltunk. Nagy nehezen találtunk parkolóhelyet, majd kisszálltunk az autóból. Justin felhúzta a kapucnit a fejére, míg én kinyitottam a ciki esernyőmet.

-          Cuki esernyő! Karolta át vállamat, és egészes így mentünk az ajtóig ahol nagy nehezen összecsuktam azt a szart majd beléptünk az épületbe. Elkísért a termemig, s csengetésig még a folyosón beszélgettünk. A nap további részében össze-visszarohangáltam. A művészeti hétre kell két portré, ötletek a kézműves/festő/rajz szakkörre. Órák után Justin elvitt ebédelni, majd hazavitt. Este 7-ig még bőven van időm, hiszen még csak 1 múlt. Lefeküdtem az ágyamra, betakaróztam és abban a pillanatban elnyomott az álom. Fél 6 fele ébresztett anya, hogy egyek mielőtt megyek. Ettem egy szendvicset majd nekiláttam készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, a hajamat ugyanúgy egy egyszerű kontyba fogtam a fejem tetején, egy nagyméretű szürke pulcsit vettem fel fekete cicanacival. A smink a szokásos. Alapozó, korrektor, fekete, cicás tus. A fülembe aranyszínű szegecses fülbevalót tettem. A sok kacat között alig találtam meg vastag, aranyszínű nyakláncomat. Elővarázsoltam a sminkasztalom mögül a kedvenc a gyűrűimet (rejtély hogyan kerültem oda). Még Pattytől kaptam őket. Egy nagy fekete köves, egy fekete bajuszos és baglyos. Imádom őket. Annyira aranyosak. Bagoly és bajusz mániás vagyok. A cipőn sokat vacilláltam. Magas sarkút vegyek vagy laposat? Tornacipőt vagy csizmát? Végül egy fekete lapos talpú bokacsizmánál döntöttem, amin aranyszínű szegecsek vannak. Gyorsan befújtam magam a kedvenc parfümömmel. Előkotortam a szekrény aljából a fekete kistáskámat. Beledobáltam a legfontosabb dolgokat, majd lementem anyához.

-          Nagyon csinos vagy kicsim! Jó szórakozást! Nyomott a kezembe egy kis pénzt. Az ajtóban toporogtam mikor dudaszót hallottam. Pontosan érkezett. Megint a ciki esernyőmmel parádéztam.

-          Csinos, vagy mint mindig! Bókolt vigyorogva.

-          Köszönöm! Lopva végigmértem őt. Egy fekete farmert viselt, lila zipzáras, kapucnis pulcsival, ami alatt egy fehér trikó volt. Lábán fekete Adidas cipő virított. Jól nézett ki nagyon. Haja tökéletesen be volt lőve. Ajkait megnyalta, majd összevonta a szemöldökét. Aztán elpirult. Vajon mire gondolhatott? Kíváncsi voltam mi jár a fejében. Kezét a térdemre tette, és mosolyogva nézett rám. Egy piros lámpánál álltunk. Rátettem a kezemet az övére. Elvesztünk egymást tekintetében, majd egy dudaszó megszüntette a varázst. Justin morogva indult el, kezét még mindig térdemen tartva. Felemeltem kezét és nyomtam egy puszit a kézfejére. Elmosolyodott majd sebességet váltott és visszatette kezét ölembe. A mozi előtt rengetegen voltak. Justin Magabiztosan kivárta a sorát.

-          Justin Bieber névre foglaltattam két jegyet. A srác unottan ütötte be a gépbe az adatokat majd odaadta a két jegyet. Mindent Justin fizetett. Felpakolva kerestük meg ülő helyünket. Azt hittem erre a filmre fognak jönni a legtöbben. A középső sorban elég sokan voltak, azok kívül elől volt elszórva néhány ember, meg mi ketten hátul. Nagy nehezen leültem, és alig bírtam ki hogy ne egyem meg már most a sajtos nachosomat.

-          Kérsz? Nyújtotta felém Justin a nagy popcornját. Mosolyogva eszegettem belőle én is. Amint elkezdődött a film elkezdtem enni a nachost, természetesen Justinnal megosztottam a zsákmányomat. Miután befejeztem az evést, kényelmesen elhelyezkedtem az ülésben. Justin átkarolta a vállamat és közelebb húzott magához. Jó volt hozzá bújni, nagyon is. Hallgattam amint szíve örült ritmust diktál. Nagyon szeretek vele lenni. A film nagyon jó volt, párszor annyira elérzékenyültem, hogy sírtam egy kicsit. Justin mosolyogva vigasztalt, és megígérte, hogy kapok vattacukrot is. Ilyen rövid idő alatt milyen jól kiismert. Érzékeny vagyok, képes vagyok mindenen elsírni magam, imádom az édességeket, szeretem az esőt, és nagyon szeretek moziba járni. A legfontosabbakat tudja. És ez olyan jó. Mozi után tényleg kaptam vattacukrot, aminek nagyon örültem, tekintettel arra, hogy utoljára szerintem egy éve ettem. Justinnal haza mentünk, én még a vattacukrom felénél sem tartottam mikor apa lecsapott rá.

-          Hoztam csokis mogyorót, chipset és egy tábla csokit! Mutatott fel egy zacskót apunak.

-          Köszönöm fiam. Pacsizott le Justinnal. Na, ez aputól örököltem. Imádja a nasikat. Bármennyit meg bír enni a csokiból, főleg ha mogyorós. Miután sikerült visszaszereznem a maradék vattacukrot felmentünk a szobámba.

-          Köszönöm. Nagyon jól éreztem magam! Mosolyogva leültem az ágyra.

-          Huu. Akkor örülök. Tehát máskor is van kedved randizni velem? Kérdezte mosolyogva.

-          Nem. Hülye kérdésre hülye válasz. Hát hogyne lenne. Nagyon szeretek veled lenni. Nagyon kedvellek! Néztem pirulva a szőnyegre. Zavaromban azt piszkáltam a lábammal. Justin leült mellém.

-          Én is nagyon kedvellek. Ezért.. megcsókolhatlak? Kérdezte. Ránéztem. Barna szemeiben pajkos fény gyulladt, megnyalta telt ajkait, majd egy pillanatra az enyémhez nyomta. Nem tiltakoztam. Ez lesz életem első csókja. Sosem volt még barátom Justin előtt. Nem csókolt meg, ajkai pár centire voltak enyémektől. Ingerelt, játszott velem. Ujjait tarkómra csúsztatta, mire kellemes borzongás futott végig rajtam. S végre megcsókolt. Ajkai puhák voltak. Nyelvével megnyalta alsó ajkamat, bizonytalanul kinyitottam számat, utat engedve simogató nyelvének. Bénának éreztem magam. Féltem, hogy nem csinálom jól. A levegőhiány miatt szétváltak ajkaink. Mindketten pihegtünk. Justin csillogó szemekkel nézett rám.

-          Nagyon jól csókolsz! Kacsintott.

-          Dehogyis. Ez volt az első csókom! Tiltakoztam totál zavarban.

-          Komolyan? Lepődött meg. – Pedig nagyon jó volt! Ajkai újra rám találtak. Átkaroltam a nyakát, s közelebb másztam hozzá. Justin a hátamat simogatta biztatásként. Ez életem legjobb napja. Nagyon kedvelem őt, és tetszik, hogy ennyire figyelmes és őszinte. Őszintén nem akartam hazaengedni. Vele akartam lenni, vele akartam aludni. Hozzábújni, érezni bódító illatát, hallgatni szívének ritmusát. De apa nem engedni. Még. Justin azt mondta majd 3 hét múlva felmászik az ereszen a szobámba és akkor aludhatunk együtt. Miután vagy 100 jóéjt csókot adtunk a másiknak nagy nehezen elindult haza. Annyira boldog voltam, de ugyanakkor rettentő fáradt is. Alig tudtam nyitva tartani a szememet, de meg akartam várni Justin sms-ét. Megígérte, hogy amint haza ér ír egyet.

Justin:

Köszönöm ezt a szép napot. Remélem tényleg jól érezted magad! Jövő héten pénteket megint mozi? Szép álmokat! Csókollak ;) <3

SZiasztok! :D
Meghoztam az új rész! Komikat kérek! ;) Ha eleget kapok, még ma hozom a kövi részt! :D A BP-re ( Broken Promises) nem tudom mikor kerül fel új. De sietek :))
addig is jó olvasást!
Puszii Smile :)

~ Megpróbálhatod kitörölni Őt a gondolataidból, de hogy a szívedből is kitöröld.. az egy másik történet.

Justin:

Miután megtudtam, hogy rákos.. Összetörtem. Vagy nem is tudom mi történt. Az egész hétvégém arra ment el, hogy utána néztem a ráknak, és egyre jobban elkeseredtem. Vasárnap éjjel nem bírtam aludni, egész végig hánykolódtam az ágyban. Beckyre tudtam csak gondolni. Reggel a szokottnál jóval korábban keltem, felöltöztem, belőttem a hajam, csak a szokásos.  Suli felé menet beugrottam cigiért a közeli éjjel-nappaliba. Boldogan tüdőztem le a káros füstöt, s leültem a suli előtti lépcsőre a szitáló esőben. A diákok elkezdtek szállingózni a suliba, majd Greg is megjött. Miután elszívtunk még egy szálat bementünk. Nem tudom, mihez kezdjek Beckyvel. Kedvelem és komolyan gondoltam, amit mondtam neki… De így.. Mi van, ha meghal? Nem hiszem, hogy kibírnám. Nem mutatom, de eléggé labilis a lelki állapotom. Nem találkoztam vele reggel, sem a szünetekben. Tanítás után a szekrényemben pakolásztam mikor meghallottam csilingelő kacagását. Megálltam a mozdulatomban. Lassított felvételként történt az egész. Becky nevetett mikor találkozott a tekintetünk, de egy szempillantás alatt eltűnt arcáról a boldogság. Szomorúság, megbántottság és félelem. Akármennyire próbálja elrejteni valódi érzéseit a szemei mindent elárulnak. Percekig néztem utána majd elindultam haza. Miután megcsináltam a legfontosabb és legszükségesebb házi feladatokat felnéztem a közösségire. Becky fent van, nem akartam vele beszélni. El voltam keseredve. És ez így ment napokig, hetekig… Már áprilist írunk, az évnek is lassan vége és matekból borzalmasan állok. Beckyn kívül senkit sem tudok.. Beszélnem kell vele. Elhatároztam, hogy ma elmegyek hozzájuk. Épp a szekrényemben pakolásztam mikor valaki belevert egyet a mellettem lévőbe.

-          Te.. te kis görény! Nyomott fel a kemény szekrényre Bruce. Értetlenül meredtem rá. – Miattad.. miattad tette! Meg ne lássalak a közelében te utolsó kis buzi. Ekkor kaptam az elsőt. Az első ütést a gyomromba, majd ahol csak ért. Némán tűrtem, nem tiltakoztam, meg sem mukkantam. Miután alaposan elcsépelt, percekig csak feküdtem a földön saját véremben. Nem tudtam megmondani honnan is folyik. Miután nagy nehezen fölkapartam magam a padlóról hívtam egy taxit és hazamentem. Nem néztem bele a tükörbe, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Mit tett miattam? Miért vert meg? Nem értettem semmit. Mikor úgy véltem az összes vért sikerült lemosnom magamról kiszálltam a zuhanykabinból és a derekam köré tekertem egy türcsit. Belenéztem a tükörbe, de nem kellett volna. Az egész fejem egy nagy lilás-fekete folt volt. Komolyan. Meg volt dagadva a szemem, a szám egyszóval minden. A felsőtestemen megannyi piros, lila, fekete folt volt. Király. Próbáltam jegelni az arcom, kevés sikerrel. Felöltöztem és elindultam Beckyhez. Nem voltam ideges. Ha Bruce még egyszer megver az sem fog eltántorítani, maximum eltöri az álkapcsomat vagy az orromat. Vagy valamelyik testrészemet. Miután becsöngettem, csak vártam és vártam. Végül Rob nyitott ajtót.

-          Látom, összetalálkoztál Bruce-szal. Közölte gúnyosan. – Nem akarlak a közelében látni. Különben is, miért most? Eddig hol voltál? Hmm? Kérdezte idegesen, s közelebb lépett. Automatikusan hátráltam egy lépést.

-          Én.. De nem engedte, hogy bármit is mondjak. Egy jobb egyenes. Így is fájt az arcom, de ezek után. Égett az egész, szédültem is. Lökött rajtam egyet, minek következtében neki tántorodtam a kerítés falának és a földön kötöttem ki. Fölém hajolt, s rúgásra emelte lábát.

-          Apa! Hagyd békén! Rohant ki Becky, mögötte Bruce. De Rob meg sem halotta. – Fiam vidd be a húgodat! Hallottam még Becky sikolyait, s tiltakozását, majd elhomályosult minden. Nem tudom mi történt, de otthon ébredtem az ágyamban. Sajgott mindenem, borzalmasan éreztem magam. A könnyek utat törtek maguknak, most az egyszer utat engedtem érzelmeimnek. Zokogtam, órákon keresztül. Megalázottnak éreztem magam. Kudarcot szenvedtem, egy nagy nulla vagyok. Semmit sem értem el az életben. Az órára néztem. Este 6. Ma kihagytam a sulit. Nem érdekelt. Pittyegett a telefonom jelezve, hogy sms-t kaptam. Megnéztem.

Patty:

Becky kórházban van.

Fölugrottam, és úgy ahogy voltam a tegnapi ruhámban leszaladtam a garázsba. Igen van autóm, de jobban szeretek gyalogolni. Miután kiálltam és bezártam a garázst padlógázzal száguldottam végig a városon egészen a kórházig. Patty idegesen járkált föl alá az épület előtt. Miután sikerült parkolóhelyet találnom oda rohantam hozzá.

-          Egyszer csak összeesett mellettem. Nem tudom mi baja. Én… És ekkor nézett rám. Ajkai elnyíltak egymástól, szemei elkerekedtek.

-          Semmiség. Legyintettem.

-          Beckynél most senki sincs bent. Gyere. A kórházban mindenki undorodva bámult, mintha fertőző lennék. Jó elvertek, igen, tudom,hogy nem vagyok valami bizalomgerjesztő látvány, de akkor is. Beléptünk a kórterembe, ahol Becky szomorúan nézett ki az ablakon.

-          Becky. Szólítottam meg. Arca felragyogott, de csupán egy pillanatig.

-          Te jóég. Justin.. Én.. Nem hiszem el, hogy ezt tették. Motyogta.

-          Mi történt? Ültem le mellé. Akkor vettem észre, hogy a bal keze be van kötve. Letekertem róla a kötést. Tele volt apró vágásokkal. Óvatosan nyomtam egy puszit rájuk. Halványan elmosolyodott.

-          Nem ettem mostanában valami sokat. – Kétkedő pillantást vetettem rá. – Na, jó. Nem ettem semmit napok óta. Mr. Greenwich azt mondta rosszabbodott az állapotom. Azt mondta akkor sikeres a kezelés, ha én is meg akarok gyógyulni.

-          De te nem akarsz. Miattam.

-          Nem csak miattad. Nem bírom a nyomást, ami rám nehezedik. Apa és Bruce. Tönkreteszik az életemet. Nem engednek élni. Mi van, ha már csak néhány hónapom van? Semmit nem próbálhatok ki? Még a házat sem hagyhatom el. Sehova nem engednek. Patty idegesen nézett ki a folyosóra.

-          Itt vannak. Justin ki kell ugranod az ablakon. Szerencsére a földszinten vagyunk, így egy virágos kertben értem földet majd rohanni kezdtem az autómhoz. Már jócskán besötétedett, idegesen vágtam neki a haza vezető útnak.  Nem hiszem el, hogy lehettem ekkora barom! Én gondoltam azt, hogy neki gyönyörű élete van. Pedig kurvára nem. Kurvára nem az, akinek mutatja magát. Nem, nem csalódtam. Meglepődtem inkább. És.. kiborultam. Sírni akarok. Nem hiszem el, hogy ilyen szörnyű dolgok ilyen jó emberekkel történnek. Megálltam az autóval, kiszálltam és céltalanul indultam el a kocsi előtt. Az utat csak a fényszórók világították be. Üvölteni kezdtem. Torkom szakadtából. A könnyeim megállíthatatlanul csorogtak végig arcomon. Összerogytam, mint egy rongybaba. A szívem majd szétrepedt a fájdalomtól, ami átjárta. Fájt mindenem, nem akartam elhinni, hogy mi baja ennek a tündérnek. Meg kell őt mentenem. Bármi áron. Megváltozom. mellette maradok, teljesítem minden kívánságát. Még a csillagokat is lehozom neki az égről, ha úgy kívánja. Mert...

The Truth - Az igazság

Sziaztok! :D
megohztam az új részt :) most minden kiderül, remélem tetszeni fog!
Puszii Smile :)
U.I.: nagyon szeretlek titeket, köszönöm a komikat :D ééés nyugodtan bombázzatok a véleményeitekkel :))

Becks:

Reggel boldogan pattantam ki az ágyból. Már alig vártam, hogy találkozzak vele. Pityegett a telefonom.

Justin:

Jó reggelt! J Remélem jól aludtál. Suli előtt várlak;)

Gyorsan visszaírtam neki. Jól esett, hogy valaki törődik velem. Nem mintha Patty nem törődne velem. Jaaj, elfejtettük a bulit. Miután elkészültem leszaladtam a konyhába anyához.

-          Anyaaa. Öhm.. Elszeretnék menni egy buliba Pattyvel, Corbyval és Justinnal.

-          Komolyan? Egy buli? Fantasztikus! Megbeszélem apáddal, de úgyis rábólint!

-          Köszönöm! Imádlak! Pusziltam meg anyát.

-          Siess, nehogy elkéss. Puszilom Justint! Kiáltott utánam. Már kilábaltunk a télből, de inkább őszies idő volt. Sütött a nap, de hűvös volt, és még semmi sem akart virágozni. Pedig annyira várom már, hogy minden virágba boruljon, és édes illattal töltse meg orromat. Úgy éreztem az idő olyan, mint én, csak vár és reménykedik, hogy melegebb legyen és előbújhassanak a kis rügyek. Én is várok és reménykedek. Elszontyolodtam. Mi lesz velem, ha nem sikerül? Mi lesz anyáékkal? Mi lesz Pattyvel? Susannel? Mi lesz Justinnal..? És mi lesz velem? Mi fog történni? Egyszerűen megszűnök létezni? Vagy még itt ragadok és figyelni fogom az embereket milyen az életük nélkülem. A sírás kerülgetett. Miért pont velem? Miért? Nem mintha másnak kívánnék rosszat, de még csak 17 éves vagyok! Nem akarok kórházba járni, kezeléseket kipróbálni, gyógyszereket szedni, aggódni a miatt, mikor esek össze, vagy mikor kezd el megint vérezni az orrom. A betegségem számos más betegséget idézett elő. Szorongás, depresszió, pánikrohamok. Olyan akarok lenni, mint bármelyik másik lány. 1 évvel ezelőtt kezdődött minden.

Visszatekintés, Becky 16 éves múlt:

Újabb köhögő roham futott át rajtam. Testem összegörnyedt, a lázam ismét az egekben. Anyáék már nem tudnak mit csinálni, bevittek a kórházba. Kaptam egy csomó gyógyszert, infúziót, napokig csak aludtam. Senki nem tudta mi bajom lehet. Azt hitték tüdőgyulladás. Nagyon nehezen épültem fel, 3 hét után hagyhattam el a kórházat. Örültem, hogy végre hazamehetek, hogy nem kell hallgatnom a szobatársam ( egy idióta szőke picsa, aki azért volt kórházban, mert nem akart suliba menni, és mindenféle kamu betegséget kitalált. ) nyavalygását. Csendben élveztem a szobám nyújtotta menedéket. Az egyik kedvenc, vattacukor illatú gyertyámat meggyújtottam majd kinéztem az ablakon. Apa a kertben gereblyézte a lehullott őszi leveleket. Gyönyörű volt a táj. Émelyegni kezdtem, gondoltam éhes vagyok ezért elindultam a konyhába. A lépcső tetején már erősen szédültem. Úgy éreztem, ha kinyitom, a számat kijön a reggelire elfogyasztott csekély mennyiségű müzli.

-          Bruce! Nyöszörögtem. – Bruce! Kiáltottam. Lábaim megbicsaklottak és úgy hullottam a padlóra akárcsak egy elszáradt őszi levél. Homályosan még láttam Bruce fölém magasodó alakját.

Pityegést hallottam. Próbáltam felfogni hol vagyok és mi történt.

-          Kicsim! Anya arcát pillantottam meg először. Kisírt szemei szomorúságot, fájdalmat és félelmet tükröztek.

-          Anya. – Egy elhalt suttogás volt csupán. Megköszörültem a torkomat, s újra megpróbáltam. – Mi baj? Tettem kezemet arcára. Csak most tűnt fel mennyire le vagyok fogyva. Ujjaim jobban hasonlítottak egy vézna kis gallyra. Én magam elborzadtam.

-          Rebeca.. – Zokogás rázta testét. Megpróbáltam fölülni, miután nagy nehezen fölkecmeregtem magam, megint jött az a borzalmas, forgó érzés.

-          Anya. Hánynom kell! Anya elém rakta az ágytálat, s megnyomta a nővérhívó gombot. Egy mosolyogós, alacsony, fekete nővérke jött be.

-          Szia Becky! Semmi baj, mindjárt jobb lesz! Hozok egy kis reggelit, mit szólsz hozzá? Jól estek kedves szavai, és ahogy mosolyogott. Mintha bármire képes lenne a mosolyával. Akár gyógyítani is.

-          Kicsim.. Rákos vagy. Szavai tőrként fúródtak szívembe. Szemeimbe könnyek gyűltek, de nem tudtam sírni. Nem akartam. Mindenki azt hiszi, erős vagyok, de nem. Én vagyok a legtörékenyebb a családban, mégsem mutatom ki. Egyszerűen jobb, ha azt hiszik, erős vagyok. Visszahanyatlottam a párnák közé. Hetekig csak feküdtem és néztem ki a ablakon. Viaskodtam magammal, hogy ez csak egy rossz álom, mindjárt felébredek és minden olyan lesz, mint régen. De.. aztán lassan beletörődtem. Beletörődtem abba, hogy rákos vagyok. Abba, hogy meg fogok halni. Az orvosom – Mr. Greenwich – szerint épp időben fedezték fel és megfelelő kezeléssel és hozzá állással meggyógyulhatok. Bíznom kell benne. Próbáltam ezek után pozitívan felfogni a dolgokat, de nagyon nehéz. Nehéz, hogy a családomon kívül senki sem tudja. Pszichiáterhez járok, hogy könnyebb legyen feldolgozni, de baszki, ezt sehogy sem könnyű megemészteni. 17 éves leszek! Élni akarok, szórakozni, szerelmes lenni. Olyan akarok lenni, mint a többiek. Nem mondtam el még Pattynek sem. Tudom, hogy mennyit jelentek neki, és nem hagyhatom őt cserben. Összetörne, ha megtudná. Most gyógyszeres kezelésen vagyok. Jobban érzem magam, többet eszem, de nem hízok. Nem megy.

Ennek lassan már egy éve. Észre sem vettem, hogy könnyek csorognak végig arcomon.

-          Becky! Integetett Justin a suli kapuja előtt. Gyorsan megtöröltem az arcom majd egy mosolyt erőltettem arcomra.

-          Szia! Öleltem meg. – Na, érted a matekot? Kérdeztem mosolyogva. Justinnal annyira.. könnyűnek érzem magam. mintha semmi sem történhetne, ha vele vagyok.

-          Igen. Köszönöm. Tényleg, a bulival mi van? Kérdezte reménykedve.

-          Hát.. Húztam kicsit az agyát. – Mehetek!

-          Komolyan? Hát ez fantasztikus! Fél 9-re érted megyünk, az jó? Kérdezte vigyorogva.

-          Igen. Tökéletes. Egészen a termemig kísért, annyira aranyos volt. Az első órám rajz, aztán egy közös matek Justinnal és Pattyvel, utána egy irodalom szintén velük és végül egy tesi. Már 1 éve nem tesizek. Nem bírok sokat mozogni, hamar elfáradok és olyankor muszáj aludnom. A gyógyszerek sem segítenek ebben. Rajzon egyszerűen nem tudtam figyelni. Teljesen elkalandoztam, s csengetéskor eszméltem fel. Lenéztem az előttem lévő papírra. Egy kopasz lány volt rajta, karjából cső lógott ki, ami egy gurulós infúzió tartóhoz volt rögzítve. Az infúzió tartóba kapaszkodott, miközben kósza lépteket tett meg az előtte lévő sötétségbe. Nem tehettem mást, muszáj volt beadnom. Mrs. Bird mosolyogva vette el tőlem a lapot.

-          Becky. Ez csodás! Mondta könnyes szemekkel. Szeretem Mrs. Birdöt. Ő pedig minket szeret. A gyermekeit. Szeretem, hogy vele bármit megbeszélhetek, hogy kedves és segítőkész. Olyan mintha a pótanyukám lenne. Justin a terem előtt várt.

-          Ezt neked hoztam! Nyomott a kezembe egy pohár, gőzölgő forró csokit.

-          Köszönöm! Motyogtam zavartan.

-          Csajszi! Hallom jössz velünk bulizni? Suli után elmegyünk vásárolni. Most beszéltem anyuddal, azt mondta elvisz minket a plázába. Ugrott nyakamba Patty.

-          Szuper! Kislányos lelkesedése átragadt rám is. Mivel Patty Corby mellett ült, én leültem Justin mellé. Kíváncsian szemlélte a rajzomat a füzet szélén.

-          De jó! Egy nagy fát rajzoltam, aminek ágain madarak ültek.

-           Holnap este nem matekoznánk? Hétfőn dogát írunk és nem nagyon értem!

-          De persze! Kisfiús zavara teljesen elbűvölt. De mindig eszembe jutott valami. Nem lehetek vele, nem hagyhatok magam mögött ennyi jó embert. Szomorúan visszaszegeztem tekintetemet a füzetemre. A napom további része szar volt. Csak bolyongtam a suliba annak ellenére, hogy Patty boldogan csacsogott, Justin kedvesen ismerkedett, Corby lökte a hülyeséget és Greggel ökörködött. Legszívesebben sikítottam volna és elmondtam volna Pattynek az egészet. Azt akartam, hogy vigasztaljon meg, hogy velem legyen. Megtorpantam, majd hirtelen Patty nyakába borultam. Szívem mázsás sziklaként nyomta mellkasomat.

-          Héé! Becky, mi a baj? Kérdezte ijedten Patty.

-          Semmi. Csak bal lábbal keltem föl és egy kicsit pityergős hangulatom van. Patty kétkedő pillantása elől senki sem menekülhetett. Tudta, hogy nem mondok igazat, de nem kezdett el faggatózni. Ő nem ilyen. Megvárja, míg összeszeded magad és elmondod mi bánt. Tesin vágyakozva néztem, hogyan róják a köröket a pályán a lányok, a fiúk kosaraztak majd csere. Justin mosolyogva integetett nekem mielőtt Mr. Tanaka sípolt volna. Kilőtt, mint egy ágyú, s szélsebesen futni kezdett. Tuti megnyeri a megyei futó versenyt. Én is indulni akartam, de nem tehetem. Túl gyenge vagyok hozzá. Anya a suli előtt várt minket. Rögön levágta, hogy nem vagyok jó kedvemben. Kitett minket a plázánál és megbeszéltük, hogy egy óra múlva a parkolóban találkozunk. Patty nagyon jó barátnő. Próbált felvidítani és rengeteg ruhát vettünk. Miután sikeresen kivásároltuk magunkat, és összeszedtük anyát is egy háztartási boltban hazamentünk. Patty-vel együtt kiszökődtünk. Apa eléggé elérzékenyült mikor bejött. A kicsi lánya először meg bulizni. De tudtam, hogy rettentően aggódik miattam, ezért is volt egy kis vitája anyával. Tudom, hogy félt és megértem. De muszáj kipróbálnom dolgokat. Mert lehet, hogy kevés az időm. Nem vittem túlzásba az öltözködést, mivel kint hűvös van ezért egy fekete bőrhatású cicanacit és egy fehér ejtett vállú pólót vettem fel, amin egy je t'aim felirat díszeleg. Beleléptem újonnan vett szegecses bokacsizmámba. Miután sikeresen kitúrtam Patty-t a sminkasztalom elől, megcsináltam a hajamat. Csak a végeit sütöttem be, majd egy kis sminket dobtam fel. A szokásos, alapozó, fekete cicás tus vonal, szempillaspirál, pirosító és mivel buliba megyünk ezért egy élénkpiros rúzzsal dobtam fel az egészet. Patty egy leopárd mintás farmert vett fel egy fekete rövid ujjúval, belelépett fehér magas szárú Nike cipőjébe. A haját kivasalta majd egy erős füstös sminket készített magának. Felkaptuk kabátjainkat és pontban fél 9-kor kiléptünk a kapun.

-          Sziasztok! Nyitott ajtót nekünk Justin. Beszálltunk Corby autójába.

-          Csinos vagy! Súgta a fülembe Justin.

-          Köszönöm! Mosolyogtam fülig pirúlva. Nagyon izgultam, vajpn kik lesznek ott? Nagyon részeg lesz mindenki? Mit csinálunk majd Justinnal? Aj… Nagyon jó vele lenni. Corby csak 2 utcával lejjebb talált parkoló helyet annyira sokan voltak. Hát mit ne mondjak amint beléptünk a házba megcsapott az alkohol a dohány és még egy édeskés, fanyar illat.

-          Corby! Az egyik csapattársa volt az, nem emlékszem a nevére. -  Kérsz egy kis szippantást? Tartott elé egy sodort cigit. Elég nagyot szívott belőle, füves cigi. Vagyis gondolom. Justinnal a konyhába mentünk némi italért. Becsukta magunk mögött az ajtót.

-          Ne izgulj! Nem lesz baj! Simított végig karomon. Elmosolyodtam, majd felültem a konyhapultra. Justin mellettem kutyult valamit. – Remélem ízleni fog, gondolom nem sokszor ittál. Nem tettem bele sok vodkát. Kacsintott. Belekortyoltam a piros löttybe. Eper és alkohol íze volt, de ízlett.

-          Finom. Motyogtam. Elkalandoztam arcán. Testének minden egyes négyzetcentijét látni akartam. Édes mosolyától majd elolvadtam. Gyönyörű szemei csakúgy csillogtak. Nem tudom, hogy az elfogyasztott alkoholtól vagy, csak azért mert boldog. Kivillantotta tökéletes fogsorát, amitől a szívem hevesebben kezdett verni. Izmos felső testét egy fehér v nyakú póló takarta. A nadrágja nagyot tetszett. Egy fekete ülepes nadrágot viselt fekete Adidas cipővel. Annyira beletúrtam volna a hajába! Szégyenlősen elfordultam mikor ráeszméltem, hogy percek óta őt bámulom.

-          Miaz? Kérdezte mosolyogva.

-          Semmi-semmi. Ráztam a fejem, s újabb italért nyújtottam poharamat. Justin csinált még egy epres vodkát. Gondolkodás nélkül lehajtottam a pohár tartalmát. Justin a lábaim közé állt, kezei két oldalról közre fogtak.

-          Kedvellek Becky. És randizni szeretnék veled.

-          Justin.. Én..

-          Figyelj. Ezt komolyan gondolom, és nem akarom elbaszni. Tudom, nemrég óta ismerjük egymást, de nem kell rögtön fejest ugrani egy kapcsolatba. Randizzünk, ismerjük meg egymást. Van időnk. Nem nincs! Suhant át agyamon.

-          Justin.. Én nem randizhatok! Ugrottam le a pultról és az ajtó felé indultam.

-          Miért? Kapta el a csuklómat és maga felé fordított. Szemeiben megbántottság és szomorúság csillogott. – Van valakid igaz? Kérdezte szomorúan.

-          Igen. Tudtam, hogy ez volt a kegyelemdöfés. Muszáj volt hazudnom neki. Nem mondhatom el, az igazságot. Justin elkeseredetten elmosolyodott, majd csinált még egy koktélt. Megittuk s belevettük magunkat a tömegbe. Én Pattyvel és Crobyval táncoltam, Justin Greggel beszélgetett. Az egyik kedvenc számom jött. Justinnal akartam táncolni, ezért oda mentem hozzá.

-          Gyere táncolni! Kérlek! Ez a kedvenc számom! Húztam magammal.

-          So wake me up when it's all over, When I'm wiser and I'm older, All this time I was finding myself, And I didn't know I was lost. Énekeltük a refrént. Annyira jó volt érezni őt. A szám végén magához húzott. Percekig csak szorítottuk egymást. Egyikünk sem akarta elengedni a másikat. Végül Justin húzódott el.

-          Mindjárt jövök! Próbáltam túl kiabálni a zenét.

-          Elkísérlek! Jött velem Justin. Bementem a fürdőbe, miután pisiltem kezet mostam. Belenéztem a tükörbe. Egy kissé megtört, de mosolyogós lánnyal néztem farkasszemet. Lehajoltam inni egy kis hideg vizet, mire újra találkoztam tükörképemmel dőlt az orromból a vér.

-          Ne, ne, ne ne! Csak most ne! Wc papírral próbáltam elállítani a vérzést. Justin kopogott be. Miután nem válaszoltam betörte az ajtót.

-          Becky. Te jóég! Most azonnal kórházba kell mennünk! Régóta vérzel? Gyere! A karjaiba kapott és átvágott velem a tömegen.

-          Corby kell az autód. Patty te még nem ittál igaz? Akkor te vezetsz! Kissé elmosódott körülöttem a környezet. Mindenki azt hitte bemostak egyet. Justin egész úton beszélt hozzám, próbáltam ébren maradni, de annyira fáradtnak éreztem magam. Fáztam is.

-          Jó estét. A barátnőmnek elkezdett vérezni az orra és sehogy sem akar elállni.

-          Ki a kishölgy? Kérdezte mosolyogva a pultos. Mielőtt bárki megszólalhatott volna, megjelent Gloria, az ápolónőm.

-          Te jóég! Becky. Hozd utánam. Szólj Mr. Greenwich-nek. Sürgősen eset.

-          De éppen műt. Mondd meg neki, hogy Beckyről van szó. Bevittek a jól ismert kivizsgálóba. Justin letett az ágyra.

-          Mi történt? Kérdezte Gloria.

-          Nem tudom. Bement a mosdóba és mire utána mentem már vérzett az orra. Mi baja van? Justin totál kivolt borulva. Megérkezett Mr. Greenwich.

-          Szia Becky. Semmi baj, ne ijedj meg. Minden rendben lesz. Csak egy kis orrvérzés! Próbált nyugtatni az orvos. Justint kiküldték, míg elalították a vérzést. Annyira álmos voltam.

-          Aludj nyugodtan. Mire felébredsz a szüleid is itt lesznek! Simogatta a hajamat Gloria.

Utolsó gondolataim azok voltak, hogy nem akarom anyuékat. Justint és Patty-t akarom. Amikor felébredtem csupán Justint láttam. Az ágyam mellett ült.

-          Justin? Kérdeztem rekedten.  – Uhm. Mennyit aludtam? Ültem fel.

-          16 órát. A szüleid nem rég mentek haza. Hátsófali orrvérzésed volt. Sikerült elállítani. Mi a fene folyik itt? Senki nem mondd semmit.

-          Justin.. én.. – Egyszerűen nem találtam a szavakat. – Figyelj, amit most fogok mondani.. Meg kell hallgatnod. – Összevissza beszéltem idegességemben. – Rákos vagyok.

-          Hogy mi? Ugrott fel idegesen. – Ez ugye egy kibaszott vicc? Ugye? Nézett rám könnyes szemekkel. – Nem, ez nem lehetséges. Csak ugratsz! Csuklott el hangja majd sarkon fordult és elviharzott. Ott maradtam egyedül és összetörve. Nem tudom mennyi idő telt el, de Patty dugta be a fejét az ajtó résén.

-          Hello zsebi baba. Elmosolyodtam a becenév hallatán. – Mi újság? Kérdezte miközben leült mellém.

-          Tudod igaz? Kérdeztem szomorkásan.

-          Igen. – Mondta, s közben könnyei megállíthatatlanul potyogtak. – Bruce mondta el. Nem hiszem el édesem. Nem hagyhatsz itt! Szükségem van rád! Bújt hozzám.

-          Nem foglak itt hagyni! Soha!

-          Ígérd meg!

-          Ígérem! Nyomtam puszit a fejére. Remélem, be tudom tartani az ígéretemet…

U.I.: komikaat kérek *.*

remélem tetszett ;)

Ígéret

Sziasztok! :)
meghoztam az új részt, nem sokára jön a kövi.

egy számot hallgattam egésznap és ezt ajánlom mindenkinek mert nagyon szép és.. T-T nézzétek meg! érdemes <3
http://www.youtube.com/watch?v=UQjRWepUqGM

Justin:

Miután sikerült kikászálódnom az ágyból és megállapítottam, hogy volt egy érdekes álmom VELE, elkezdtem készülődni. Most nagyon elkéstem. Negyed órát késtem matekról. Ejnye Justin. Nem akarunk kibaszni magunkkal igaz? Hát nem. Akkor holnap előbb kelek. Ha lehetséges ez egyáltalán. Egésznap Beckyt kerestem, de nem találtam. Nem jött ma suliba? Így Patty-tól kérdeztem meg.

-          Szia! Becks ma nem jött suliba? Kérdeztem és fel se tűnt, hogy becézem.

-          Szia. Phu, nem érzi jól magát. Pedig tegnap este még kutyát sétáltattunk. Nagyon aggódóm érte, mostanában sokat van rosszul. Magyarázta gondterhelten.

-          Értem. Hát ha beszélsz vele üdvözlöm és jobbulást! Indultam el a menza felé. Megint valami ótvar szar kaja van. Nem is ettem semmit, inkább kilógtam Greggel a sarki gyorsbüfébe. Miután bekajáltunk és eltoltunk egy füves cigit visszamentünk a suliba. Eléggé untam magam ezért próbáltam kreatív lenni. Papír repülőt hajtogattam, ami miután eldobtam kézről kézre járt az osztályban. Valahogy senkit sem érdekelt a töri. Csöngetés előtt 10 perccel felálltam.

-          Hova-hova Justin? Mr. Brezel.

-          Rosszul vagyok. Nagyon fáj a hasam. Fogtam meg a gyomromat és próbáltam minél elgyötörtebb fejet vágni. Úgy látom hatásos volt.

-          Menj! Legyintett majd diadalittasan kimentem a teremből. Greg még bemutatott egyet majd végleg elhagytam az épületet. Céltalanul bandukoltam a városban. Nem tudtam mihez kezdjek. Egyetlen név cikázott a fejemben. Becky… Mivel nincs meg a száma, ezért megpróbáltam a közösségit. Hála égnek fent van Chaten.

Justin:

Hello J

Becky:

Szia J

Justin:

Miért nem voltál ma suliba?

Becky:

Nem érzem jól magam. Szerintem megfáztam.

Justin:

Értem. Jobbulást! ;)

Becky:

Köszönöm! J Történt ma valami a suliban?

Kissé meglepődtem, hogy beszélgetni kezd velem, azt hittem ezután abba marad, és nem lesz témánk.

Justin:

Unalom. Miért kell ilyen unalmasnak lennie egy csomó órának? Ja tényleg. Mrs. Red azt mondta sürgősen találjak valakit, aki korrepetál matekból, mert ha így haladok bukás lesz a vége.

Becky:

Hát nem tudom… Én a művészeti órákat szeretem :P Ejnye. Segítsek? Én sem vagyok valami jó, de a hármas szintet megütöm J

Justin:

Jó erős lehetsz;) Amúgy megköszönném, J Mikor érsz rá?

Becky:

Este 8 nálam? Tudod merre lakunk? J

Justin:

Igen. De nem akarlak zavarni.

A fenét nem akartam. Vele akartam lenni valami megmagyarázhatatlan oknál fogva.

Becky:

Nem zavarsz. Csütörtök van. Patty Corby-val van. Vagyis úgy fogalmaznék, hogy a nap 24 órájában. Kissé idegesít, hogy ennyit vannak együtt, ha meg velük vagyok akkor is nyalják-falják egymást, plusz még elkell viselnem azokat az izomagyú IQ-fightereket. J

Justin:

Rendben. Hát… Elég gusztustalan emberfaj az biztos. Tisztelet a kivételnek! De a legtöbbjük nagy és büdös.
Amúgy ha nem zavarok, nem nézünk meg egy filmet tanulás után? Holnap péntek, 4 óránk van csak ;) És.. ha lehetséges nem jönnél el Greg bulijába? Szívesen látunk és Patty is jön. Corbyval. De csak ő.

Becky:

Szívesen. Mit nézzünk? Film buzi vagyok J
Háát… Ha elég jó a beszélőkéd és ráveszed aput akkor igen ;)

Justin:

Meglátom, mit tehetek;)
Amit te szeretnél, bármit megnézek …
VELED! Tettem hozzá gondolatban.

Becky:

Akkor este! Csináljak valamit, vagy kérsz valamit?

Elmosolyodtam. Hogy lehet valaki ennyire aranyos, kedves és segítőkész?

Justin:

Nem köszi. J Aranyos vagy. Este!

Magam sem értem miért, de egész nap mosolyogtam. Alig vártam az estét. Annyira izgultam, hogy semmisem kötött le. Videojátékoztam, gitároztam, írtam, zuhanyoztam, ettem. Már nem bírtam magammal, ezért 7 fele elindultam. Még jó hogy korábban indultam, mert kissé eltévedtem. Megálltam egy nagy, 2 emeletes ház előtt. Nagyon szép volt. Fekete kovácsoltvas kapu vette körül, az előkertben szebbnél szebb virágok pompáztak. A csengőre tettem a kezem, s akkor vettem észre mennyire remeg. Vettem egy nagy levegőt és benyomtam a gombot.

-          Szia! Szaladt ki a kapuhoz Becky kisvártatva. Most is gyönyörű volt. Egy szürke melegítő nadrágot és egy kinyúlt lila topot viselt. Haját egy kócos kontyba fogta feje tetejére. Kissé sápadtnak tűnt. – Gyere! Invitált beljebb. Az előkertben kellemes virágillat fogadott. A ház belülről még szebb volt, mint kívülről. Csupa meleg színben pompázott.

-          Szia. Biztosan te vagy Justin! Jelent meg egy mosolygós nő. – Becky anyukája vagyok, Mary.

-          Jó estét! Köszöntem zavartan.

-          Tegezz nyugodtan! Nem vagyok még olyan öreg! Kacsintott rám. – Gyere. Bemutatlak a férjemnek és a fiamnak. Beléptem az otthonos nappaliba. A falak halvány sárgák voltak, egy hatalmas plazma tv foglalt helyet pontosan középen, vele szembe nagy és kényelmes fehér bőr kanapé, két oldalt mellette két fotellel. A kanapén sok, színes puha párna sorakozott.

-          Jó estét! Justin Bieber vagyok! Nyújtottam a kezem Becky apukájának.

-          Hello, Justin. Rob vagyok. Fogott velem kezet.

-          Bruce, ne légy bunkó! Lökött egyet bátyján Becky.

-          Cső. Vetette oda flegmán.

-          Szia. Próbáltam uralkodni magamon. Bruce folyamatosan belém köt a suliban. Nem vágom, mi baja van velem.

-          Bruce, túltengnek benned a hormonok? Menj, fuss két kört, hátha kedvesebb leszel utána.

-          Anya! Csattant fel. – Nem hallottatok még róla?! A suli legnagyobb drogosa, piál és a legrosszabb emberekkel paktált le. Nem egyszer baszták ki óráról! Kiabált magából kikelve Bruce. Rosszul estek szavai. Nem tagadom ilyen VOLTAM 1 évvel ezelőtt.

-          Bruce! Hogy beszélsz?! És nem ítélünk pletykák alapján. Ennyi erővel te sem vagy fényesebb, okos tojás. Kérj bocsánatot! Becky elég mérgesnek tűnt, csakúgy, mint a szülei.

-           Nem tagadom. Nem vagyok minta gyerek. Hibáztam oké? 1 évvel ezelőtt ilyen voltam. De..

Elakadtam. Féltem, hogy elcsuklik a hangom.

-          Tetszik az őszinteséged! veregette meg a hátam Rob.

-          Köszönöm! Sosem voltam még ennyire zavarban.

-          Na irány tanulni! Gyere! Becky megfogta a kezem és maga után húzva felvitt a szobájába.

-          Ne haragudj. Nem gondoltam volna, hogy Bruce ennyire faragatlan lesz. Egy őstulok. Ne is foglalkozz vele. Mondta mosolyogva.

-          Te is ezt hiszed rólam? Kérdeztem félve. Leült a gurulós székébe, és figyelmesen végigmért.

-          Nem. Sosem gondoltam rólad igazán semmit. Nem ítélek a borító alapján. Na gyere, essünk neki! Mutatott a mellette lévő székre. Leültem mellé, és mosolyogva néztem végig a lányos íróasztalán. Csupa csecse-becse, matricák peace és love felirattal.

-          Aszta, ezt te csináltad? Mutattam elképedve egy szoborra.

-          Ja. Igen. Nem lett a legjobb. Mondta zavartan. Annyira aranyos, ahogy elpirult!

-          Nem a legjobb?! Ez mestermű Becks! Totál felélénkültem. A szobor egyébként cheshire cat-et ábrázolta az Aliz Csoda országban c. filmből. Borzasztó jól nézett ki.

-          Köszönöm! Na de kezdjünk neki, egy fél 10-ig gondoltam, hogy matekozunk, aztán apa majd hazavisz valamikor. Sütöttem csokis muffint. Remélem, szereted! A muffin nagyon finom volt, Becky pedig jó tanár. Jobban ment, mint gondoltam. Rég éreztem magam okosnak. Miután alaposan átnéztük a legutóbbi anyagot, Becks bekapcsolta a laptopot és filmet kerestünk. Végül romantikus vígjátékot választottunk. Becks lefeküdt az ágyra én meg mellé.

-          Kérsz inni? Van ice tea meg gyümilé. Kérdezte mosolyogva.

-          Nem köszi. Mit olvasol? Vettem fel a könyvet.

-          John Green - csillagainkban a hiba. Jó könyv, bár nagyon szomorú. Mondta szomorúan. Nem tudom miért, de olyan ösztönösen jött. Magamhoz húztam és hátradőltünk a párnák közé. Megvártam, míg kényelmesen elhelyezkedik és elindítottam a filmet. Jó volt itt feküdni vele. Nagyon is. A film nem nagyon kötött le így beszélgetni kezdtünk. A film témát kiveséztük. Most épp a könyvekről volt szó.

-          Nekem Jay Ashertől a 13 okom volt az egyik kedvenc könyvem. Mondta Becks.

-          Az jó könyv. Én is olvastam. Az összes Harry Potter könyvet is elolvastam. Ki fogsz nevetni, de az alkonyattal is megpróbálkoztam. Filmen jobb.

-          Én is így vagyok vele. A film jobb.

-          Hűű. Eléggé elszaladt az idő. Mondtam. Éppen a pillanatban kopogott Mary.

-          Kicsim beveted a gyógyszereidet? Kérdezte aggódva. Becks egy mérges pillantást vetett anyjára. Felállt, de megszédült, ijedten kaptam utána.

-          Jól vagy? Kérdeztem aggódva.

-          Persze. Minden rendben.

-          Gyere Justin, hazaviszlek! Jelent meg Rob. Elköszöntem Marytől és Beckstől majd kissé idegesen beültem Rob mellé. Féltem egy kicsit.

-          Jó gyerek vagy. Tudom. De… Egy valamit meg kell ígérned. Nem szerethetsz bele lányomba. Nem akarok neked rosszat. Tudom, hogy nem mondta el. Idővel mindent megtudsz, nem akarom, hogy sérülj. Mire befejezte már a házunk előtt álltunk.

-          Megpróbálom betartani! Még egyszer köszönök mindent! Jó éjt! Csuktam be az ajtót. Annyira kimerült voltam, de jó volt vissza gondolni, hogy órákon keresztül feküdtünk összebújva az ágyon. Talán mégsem tudom betartani az ígéretemet?