Ever Enough - Moments

SZiasztok! :D
Meghoztam az új rész! Komikat kérek! ;) Ha eleget kapok, még ma hozom a kövi részt! :D A BP-re ( Broken Promises) nem tudom mikor kerül fel új. De sietek :))
addig is jó olvasást!
Puszii Smile :)

~ Megpróbálhatod kitörölni Őt a gondolataidból, de hogy a szívedből is kitöröld.. az egy másik történet.

Justin:

Miután megtudtam, hogy rákos.. Összetörtem. Vagy nem is tudom mi történt. Az egész hétvégém arra ment el, hogy utána néztem a ráknak, és egyre jobban elkeseredtem. Vasárnap éjjel nem bírtam aludni, egész végig hánykolódtam az ágyban. Beckyre tudtam csak gondolni. Reggel a szokottnál jóval korábban keltem, felöltöztem, belőttem a hajam, csak a szokásos.  Suli felé menet beugrottam cigiért a közeli éjjel-nappaliba. Boldogan tüdőztem le a káros füstöt, s leültem a suli előtti lépcsőre a szitáló esőben. A diákok elkezdtek szállingózni a suliba, majd Greg is megjött. Miután elszívtunk még egy szálat bementünk. Nem tudom, mihez kezdjek Beckyvel. Kedvelem és komolyan gondoltam, amit mondtam neki… De így.. Mi van, ha meghal? Nem hiszem, hogy kibírnám. Nem mutatom, de eléggé labilis a lelki állapotom. Nem találkoztam vele reggel, sem a szünetekben. Tanítás után a szekrényemben pakolásztam mikor meghallottam csilingelő kacagását. Megálltam a mozdulatomban. Lassított felvételként történt az egész. Becky nevetett mikor találkozott a tekintetünk, de egy szempillantás alatt eltűnt arcáról a boldogság. Szomorúság, megbántottság és félelem. Akármennyire próbálja elrejteni valódi érzéseit a szemei mindent elárulnak. Percekig néztem utána majd elindultam haza. Miután megcsináltam a legfontosabb és legszükségesebb házi feladatokat felnéztem a közösségire. Becky fent van, nem akartam vele beszélni. El voltam keseredve. És ez így ment napokig, hetekig… Már áprilist írunk, az évnek is lassan vége és matekból borzalmasan állok. Beckyn kívül senkit sem tudok.. Beszélnem kell vele. Elhatároztam, hogy ma elmegyek hozzájuk. Épp a szekrényemben pakolásztam mikor valaki belevert egyet a mellettem lévőbe.

-          Te.. te kis görény! Nyomott fel a kemény szekrényre Bruce. Értetlenül meredtem rá. – Miattad.. miattad tette! Meg ne lássalak a közelében te utolsó kis buzi. Ekkor kaptam az elsőt. Az első ütést a gyomromba, majd ahol csak ért. Némán tűrtem, nem tiltakoztam, meg sem mukkantam. Miután alaposan elcsépelt, percekig csak feküdtem a földön saját véremben. Nem tudtam megmondani honnan is folyik. Miután nagy nehezen fölkapartam magam a padlóról hívtam egy taxit és hazamentem. Nem néztem bele a tükörbe, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Mit tett miattam? Miért vert meg? Nem értettem semmit. Mikor úgy véltem az összes vért sikerült lemosnom magamról kiszálltam a zuhanykabinból és a derekam köré tekertem egy türcsit. Belenéztem a tükörbe, de nem kellett volna. Az egész fejem egy nagy lilás-fekete folt volt. Komolyan. Meg volt dagadva a szemem, a szám egyszóval minden. A felsőtestemen megannyi piros, lila, fekete folt volt. Király. Próbáltam jegelni az arcom, kevés sikerrel. Felöltöztem és elindultam Beckyhez. Nem voltam ideges. Ha Bruce még egyszer megver az sem fog eltántorítani, maximum eltöri az álkapcsomat vagy az orromat. Vagy valamelyik testrészemet. Miután becsöngettem, csak vártam és vártam. Végül Rob nyitott ajtót.

-          Látom, összetalálkoztál Bruce-szal. Közölte gúnyosan. – Nem akarlak a közelében látni. Különben is, miért most? Eddig hol voltál? Hmm? Kérdezte idegesen, s közelebb lépett. Automatikusan hátráltam egy lépést.

-          Én.. De nem engedte, hogy bármit is mondjak. Egy jobb egyenes. Így is fájt az arcom, de ezek után. Égett az egész, szédültem is. Lökött rajtam egyet, minek következtében neki tántorodtam a kerítés falának és a földön kötöttem ki. Fölém hajolt, s rúgásra emelte lábát.

-          Apa! Hagyd békén! Rohant ki Becky, mögötte Bruce. De Rob meg sem halotta. – Fiam vidd be a húgodat! Hallottam még Becky sikolyait, s tiltakozását, majd elhomályosult minden. Nem tudom mi történt, de otthon ébredtem az ágyamban. Sajgott mindenem, borzalmasan éreztem magam. A könnyek utat törtek maguknak, most az egyszer utat engedtem érzelmeimnek. Zokogtam, órákon keresztül. Megalázottnak éreztem magam. Kudarcot szenvedtem, egy nagy nulla vagyok. Semmit sem értem el az életben. Az órára néztem. Este 6. Ma kihagytam a sulit. Nem érdekelt. Pittyegett a telefonom jelezve, hogy sms-t kaptam. Megnéztem.

Patty:

Becky kórházban van.

Fölugrottam, és úgy ahogy voltam a tegnapi ruhámban leszaladtam a garázsba. Igen van autóm, de jobban szeretek gyalogolni. Miután kiálltam és bezártam a garázst padlógázzal száguldottam végig a városon egészen a kórházig. Patty idegesen járkált föl alá az épület előtt. Miután sikerült parkolóhelyet találnom oda rohantam hozzá.

-          Egyszer csak összeesett mellettem. Nem tudom mi baja. Én… És ekkor nézett rám. Ajkai elnyíltak egymástól, szemei elkerekedtek.

-          Semmiség. Legyintettem.

-          Beckynél most senki sincs bent. Gyere. A kórházban mindenki undorodva bámult, mintha fertőző lennék. Jó elvertek, igen, tudom,hogy nem vagyok valami bizalomgerjesztő látvány, de akkor is. Beléptünk a kórterembe, ahol Becky szomorúan nézett ki az ablakon.

-          Becky. Szólítottam meg. Arca felragyogott, de csupán egy pillanatig.

-          Te jóég. Justin.. Én.. Nem hiszem el, hogy ezt tették. Motyogta.

-          Mi történt? Ültem le mellé. Akkor vettem észre, hogy a bal keze be van kötve. Letekertem róla a kötést. Tele volt apró vágásokkal. Óvatosan nyomtam egy puszit rájuk. Halványan elmosolyodott.

-          Nem ettem mostanában valami sokat. – Kétkedő pillantást vetettem rá. – Na, jó. Nem ettem semmit napok óta. Mr. Greenwich azt mondta rosszabbodott az állapotom. Azt mondta akkor sikeres a kezelés, ha én is meg akarok gyógyulni.

-          De te nem akarsz. Miattam.

-          Nem csak miattad. Nem bírom a nyomást, ami rám nehezedik. Apa és Bruce. Tönkreteszik az életemet. Nem engednek élni. Mi van, ha már csak néhány hónapom van? Semmit nem próbálhatok ki? Még a házat sem hagyhatom el. Sehova nem engednek. Patty idegesen nézett ki a folyosóra.

-          Itt vannak. Justin ki kell ugranod az ablakon. Szerencsére a földszinten vagyunk, így egy virágos kertben értem földet majd rohanni kezdtem az autómhoz. Már jócskán besötétedett, idegesen vágtam neki a haza vezető útnak.  Nem hiszem el, hogy lehettem ekkora barom! Én gondoltam azt, hogy neki gyönyörű élete van. Pedig kurvára nem. Kurvára nem az, akinek mutatja magát. Nem, nem csalódtam. Meglepődtem inkább. És.. kiborultam. Sírni akarok. Nem hiszem el, hogy ilyen szörnyű dolgok ilyen jó emberekkel történnek. Megálltam az autóval, kiszálltam és céltalanul indultam el a kocsi előtt. Az utat csak a fényszórók világították be. Üvölteni kezdtem. Torkom szakadtából. A könnyeim megállíthatatlanul csorogtak végig arcomon. Összerogytam, mint egy rongybaba. A szívem majd szétrepedt a fájdalomtól, ami átjárta. Fájt mindenem, nem akartam elhinni, hogy mi baja ennek a tündérnek. Meg kell őt mentenem. Bármi áron. Megváltozom. mellette maradok, teljesítem minden kívánságát. Még a csillagokat is lehozom neki az égről, ha úgy kívánja. Mert...