The Truth - Az igazság

Sziaztok! :D
megohztam az új részt :) most minden kiderül, remélem tetszeni fog!
Puszii Smile :)
U.I.: nagyon szeretlek titeket, köszönöm a komikat :D ééés nyugodtan bombázzatok a véleményeitekkel :))

Becks:

Reggel boldogan pattantam ki az ágyból. Már alig vártam, hogy találkozzak vele. Pityegett a telefonom.

Justin:

Jó reggelt! J Remélem jól aludtál. Suli előtt várlak;)

Gyorsan visszaírtam neki. Jól esett, hogy valaki törődik velem. Nem mintha Patty nem törődne velem. Jaaj, elfejtettük a bulit. Miután elkészültem leszaladtam a konyhába anyához.

-          Anyaaa. Öhm.. Elszeretnék menni egy buliba Pattyvel, Corbyval és Justinnal.

-          Komolyan? Egy buli? Fantasztikus! Megbeszélem apáddal, de úgyis rábólint!

-          Köszönöm! Imádlak! Pusziltam meg anyát.

-          Siess, nehogy elkéss. Puszilom Justint! Kiáltott utánam. Már kilábaltunk a télből, de inkább őszies idő volt. Sütött a nap, de hűvös volt, és még semmi sem akart virágozni. Pedig annyira várom már, hogy minden virágba boruljon, és édes illattal töltse meg orromat. Úgy éreztem az idő olyan, mint én, csak vár és reménykedik, hogy melegebb legyen és előbújhassanak a kis rügyek. Én is várok és reménykedek. Elszontyolodtam. Mi lesz velem, ha nem sikerül? Mi lesz anyáékkal? Mi lesz Pattyvel? Susannel? Mi lesz Justinnal..? És mi lesz velem? Mi fog történni? Egyszerűen megszűnök létezni? Vagy még itt ragadok és figyelni fogom az embereket milyen az életük nélkülem. A sírás kerülgetett. Miért pont velem? Miért? Nem mintha másnak kívánnék rosszat, de még csak 17 éves vagyok! Nem akarok kórházba járni, kezeléseket kipróbálni, gyógyszereket szedni, aggódni a miatt, mikor esek össze, vagy mikor kezd el megint vérezni az orrom. A betegségem számos más betegséget idézett elő. Szorongás, depresszió, pánikrohamok. Olyan akarok lenni, mint bármelyik másik lány. 1 évvel ezelőtt kezdődött minden.

Visszatekintés, Becky 16 éves múlt:

Újabb köhögő roham futott át rajtam. Testem összegörnyedt, a lázam ismét az egekben. Anyáék már nem tudnak mit csinálni, bevittek a kórházba. Kaptam egy csomó gyógyszert, infúziót, napokig csak aludtam. Senki nem tudta mi bajom lehet. Azt hitték tüdőgyulladás. Nagyon nehezen épültem fel, 3 hét után hagyhattam el a kórházat. Örültem, hogy végre hazamehetek, hogy nem kell hallgatnom a szobatársam ( egy idióta szőke picsa, aki azért volt kórházban, mert nem akart suliba menni, és mindenféle kamu betegséget kitalált. ) nyavalygását. Csendben élveztem a szobám nyújtotta menedéket. Az egyik kedvenc, vattacukor illatú gyertyámat meggyújtottam majd kinéztem az ablakon. Apa a kertben gereblyézte a lehullott őszi leveleket. Gyönyörű volt a táj. Émelyegni kezdtem, gondoltam éhes vagyok ezért elindultam a konyhába. A lépcső tetején már erősen szédültem. Úgy éreztem, ha kinyitom, a számat kijön a reggelire elfogyasztott csekély mennyiségű müzli.

-          Bruce! Nyöszörögtem. – Bruce! Kiáltottam. Lábaim megbicsaklottak és úgy hullottam a padlóra akárcsak egy elszáradt őszi levél. Homályosan még láttam Bruce fölém magasodó alakját.

Pityegést hallottam. Próbáltam felfogni hol vagyok és mi történt.

-          Kicsim! Anya arcát pillantottam meg először. Kisírt szemei szomorúságot, fájdalmat és félelmet tükröztek.

-          Anya. – Egy elhalt suttogás volt csupán. Megköszörültem a torkomat, s újra megpróbáltam. – Mi baj? Tettem kezemet arcára. Csak most tűnt fel mennyire le vagyok fogyva. Ujjaim jobban hasonlítottak egy vézna kis gallyra. Én magam elborzadtam.

-          Rebeca.. – Zokogás rázta testét. Megpróbáltam fölülni, miután nagy nehezen fölkecmeregtem magam, megint jött az a borzalmas, forgó érzés.

-          Anya. Hánynom kell! Anya elém rakta az ágytálat, s megnyomta a nővérhívó gombot. Egy mosolyogós, alacsony, fekete nővérke jött be.

-          Szia Becky! Semmi baj, mindjárt jobb lesz! Hozok egy kis reggelit, mit szólsz hozzá? Jól estek kedves szavai, és ahogy mosolyogott. Mintha bármire képes lenne a mosolyával. Akár gyógyítani is.

-          Kicsim.. Rákos vagy. Szavai tőrként fúródtak szívembe. Szemeimbe könnyek gyűltek, de nem tudtam sírni. Nem akartam. Mindenki azt hiszi, erős vagyok, de nem. Én vagyok a legtörékenyebb a családban, mégsem mutatom ki. Egyszerűen jobb, ha azt hiszik, erős vagyok. Visszahanyatlottam a párnák közé. Hetekig csak feküdtem és néztem ki a ablakon. Viaskodtam magammal, hogy ez csak egy rossz álom, mindjárt felébredek és minden olyan lesz, mint régen. De.. aztán lassan beletörődtem. Beletörődtem abba, hogy rákos vagyok. Abba, hogy meg fogok halni. Az orvosom – Mr. Greenwich – szerint épp időben fedezték fel és megfelelő kezeléssel és hozzá állással meggyógyulhatok. Bíznom kell benne. Próbáltam ezek után pozitívan felfogni a dolgokat, de nagyon nehéz. Nehéz, hogy a családomon kívül senki sem tudja. Pszichiáterhez járok, hogy könnyebb legyen feldolgozni, de baszki, ezt sehogy sem könnyű megemészteni. 17 éves leszek! Élni akarok, szórakozni, szerelmes lenni. Olyan akarok lenni, mint a többiek. Nem mondtam el még Pattynek sem. Tudom, hogy mennyit jelentek neki, és nem hagyhatom őt cserben. Összetörne, ha megtudná. Most gyógyszeres kezelésen vagyok. Jobban érzem magam, többet eszem, de nem hízok. Nem megy.

Ennek lassan már egy éve. Észre sem vettem, hogy könnyek csorognak végig arcomon.

-          Becky! Integetett Justin a suli kapuja előtt. Gyorsan megtöröltem az arcom majd egy mosolyt erőltettem arcomra.

-          Szia! Öleltem meg. – Na, érted a matekot? Kérdeztem mosolyogva. Justinnal annyira.. könnyűnek érzem magam. mintha semmi sem történhetne, ha vele vagyok.

-          Igen. Köszönöm. Tényleg, a bulival mi van? Kérdezte reménykedve.

-          Hát.. Húztam kicsit az agyát. – Mehetek!

-          Komolyan? Hát ez fantasztikus! Fél 9-re érted megyünk, az jó? Kérdezte vigyorogva.

-          Igen. Tökéletes. Egészen a termemig kísért, annyira aranyos volt. Az első órám rajz, aztán egy közös matek Justinnal és Pattyvel, utána egy irodalom szintén velük és végül egy tesi. Már 1 éve nem tesizek. Nem bírok sokat mozogni, hamar elfáradok és olyankor muszáj aludnom. A gyógyszerek sem segítenek ebben. Rajzon egyszerűen nem tudtam figyelni. Teljesen elkalandoztam, s csengetéskor eszméltem fel. Lenéztem az előttem lévő papírra. Egy kopasz lány volt rajta, karjából cső lógott ki, ami egy gurulós infúzió tartóhoz volt rögzítve. Az infúzió tartóba kapaszkodott, miközben kósza lépteket tett meg az előtte lévő sötétségbe. Nem tehettem mást, muszáj volt beadnom. Mrs. Bird mosolyogva vette el tőlem a lapot.

-          Becky. Ez csodás! Mondta könnyes szemekkel. Szeretem Mrs. Birdöt. Ő pedig minket szeret. A gyermekeit. Szeretem, hogy vele bármit megbeszélhetek, hogy kedves és segítőkész. Olyan mintha a pótanyukám lenne. Justin a terem előtt várt.

-          Ezt neked hoztam! Nyomott a kezembe egy pohár, gőzölgő forró csokit.

-          Köszönöm! Motyogtam zavartan.

-          Csajszi! Hallom jössz velünk bulizni? Suli után elmegyünk vásárolni. Most beszéltem anyuddal, azt mondta elvisz minket a plázába. Ugrott nyakamba Patty.

-          Szuper! Kislányos lelkesedése átragadt rám is. Mivel Patty Corby mellett ült, én leültem Justin mellé. Kíváncsian szemlélte a rajzomat a füzet szélén.

-          De jó! Egy nagy fát rajzoltam, aminek ágain madarak ültek.

-           Holnap este nem matekoznánk? Hétfőn dogát írunk és nem nagyon értem!

-          De persze! Kisfiús zavara teljesen elbűvölt. De mindig eszembe jutott valami. Nem lehetek vele, nem hagyhatok magam mögött ennyi jó embert. Szomorúan visszaszegeztem tekintetemet a füzetemre. A napom további része szar volt. Csak bolyongtam a suliba annak ellenére, hogy Patty boldogan csacsogott, Justin kedvesen ismerkedett, Corby lökte a hülyeséget és Greggel ökörködött. Legszívesebben sikítottam volna és elmondtam volna Pattynek az egészet. Azt akartam, hogy vigasztaljon meg, hogy velem legyen. Megtorpantam, majd hirtelen Patty nyakába borultam. Szívem mázsás sziklaként nyomta mellkasomat.

-          Héé! Becky, mi a baj? Kérdezte ijedten Patty.

-          Semmi. Csak bal lábbal keltem föl és egy kicsit pityergős hangulatom van. Patty kétkedő pillantása elől senki sem menekülhetett. Tudta, hogy nem mondok igazat, de nem kezdett el faggatózni. Ő nem ilyen. Megvárja, míg összeszeded magad és elmondod mi bánt. Tesin vágyakozva néztem, hogyan róják a köröket a pályán a lányok, a fiúk kosaraztak majd csere. Justin mosolyogva integetett nekem mielőtt Mr. Tanaka sípolt volna. Kilőtt, mint egy ágyú, s szélsebesen futni kezdett. Tuti megnyeri a megyei futó versenyt. Én is indulni akartam, de nem tehetem. Túl gyenge vagyok hozzá. Anya a suli előtt várt minket. Rögön levágta, hogy nem vagyok jó kedvemben. Kitett minket a plázánál és megbeszéltük, hogy egy óra múlva a parkolóban találkozunk. Patty nagyon jó barátnő. Próbált felvidítani és rengeteg ruhát vettünk. Miután sikeresen kivásároltuk magunkat, és összeszedtük anyát is egy háztartási boltban hazamentünk. Patty-vel együtt kiszökődtünk. Apa eléggé elérzékenyült mikor bejött. A kicsi lánya először meg bulizni. De tudtam, hogy rettentően aggódik miattam, ezért is volt egy kis vitája anyával. Tudom, hogy félt és megértem. De muszáj kipróbálnom dolgokat. Mert lehet, hogy kevés az időm. Nem vittem túlzásba az öltözködést, mivel kint hűvös van ezért egy fekete bőrhatású cicanacit és egy fehér ejtett vállú pólót vettem fel, amin egy je t'aim felirat díszeleg. Beleléptem újonnan vett szegecses bokacsizmámba. Miután sikeresen kitúrtam Patty-t a sminkasztalom elől, megcsináltam a hajamat. Csak a végeit sütöttem be, majd egy kis sminket dobtam fel. A szokásos, alapozó, fekete cicás tus vonal, szempillaspirál, pirosító és mivel buliba megyünk ezért egy élénkpiros rúzzsal dobtam fel az egészet. Patty egy leopárd mintás farmert vett fel egy fekete rövid ujjúval, belelépett fehér magas szárú Nike cipőjébe. A haját kivasalta majd egy erős füstös sminket készített magának. Felkaptuk kabátjainkat és pontban fél 9-kor kiléptünk a kapun.

-          Sziasztok! Nyitott ajtót nekünk Justin. Beszálltunk Corby autójába.

-          Csinos vagy! Súgta a fülembe Justin.

-          Köszönöm! Mosolyogtam fülig pirúlva. Nagyon izgultam, vajpn kik lesznek ott? Nagyon részeg lesz mindenki? Mit csinálunk majd Justinnal? Aj… Nagyon jó vele lenni. Corby csak 2 utcával lejjebb talált parkoló helyet annyira sokan voltak. Hát mit ne mondjak amint beléptünk a házba megcsapott az alkohol a dohány és még egy édeskés, fanyar illat.

-          Corby! Az egyik csapattársa volt az, nem emlékszem a nevére. -  Kérsz egy kis szippantást? Tartott elé egy sodort cigit. Elég nagyot szívott belőle, füves cigi. Vagyis gondolom. Justinnal a konyhába mentünk némi italért. Becsukta magunk mögött az ajtót.

-          Ne izgulj! Nem lesz baj! Simított végig karomon. Elmosolyodtam, majd felültem a konyhapultra. Justin mellettem kutyult valamit. – Remélem ízleni fog, gondolom nem sokszor ittál. Nem tettem bele sok vodkát. Kacsintott. Belekortyoltam a piros löttybe. Eper és alkohol íze volt, de ízlett.

-          Finom. Motyogtam. Elkalandoztam arcán. Testének minden egyes négyzetcentijét látni akartam. Édes mosolyától majd elolvadtam. Gyönyörű szemei csakúgy csillogtak. Nem tudom, hogy az elfogyasztott alkoholtól vagy, csak azért mert boldog. Kivillantotta tökéletes fogsorát, amitől a szívem hevesebben kezdett verni. Izmos felső testét egy fehér v nyakú póló takarta. A nadrágja nagyot tetszett. Egy fekete ülepes nadrágot viselt fekete Adidas cipővel. Annyira beletúrtam volna a hajába! Szégyenlősen elfordultam mikor ráeszméltem, hogy percek óta őt bámulom.

-          Miaz? Kérdezte mosolyogva.

-          Semmi-semmi. Ráztam a fejem, s újabb italért nyújtottam poharamat. Justin csinált még egy epres vodkát. Gondolkodás nélkül lehajtottam a pohár tartalmát. Justin a lábaim közé állt, kezei két oldalról közre fogtak.

-          Kedvellek Becky. És randizni szeretnék veled.

-          Justin.. Én..

-          Figyelj. Ezt komolyan gondolom, és nem akarom elbaszni. Tudom, nemrég óta ismerjük egymást, de nem kell rögtön fejest ugrani egy kapcsolatba. Randizzünk, ismerjük meg egymást. Van időnk. Nem nincs! Suhant át agyamon.

-          Justin.. Én nem randizhatok! Ugrottam le a pultról és az ajtó felé indultam.

-          Miért? Kapta el a csuklómat és maga felé fordított. Szemeiben megbántottság és szomorúság csillogott. – Van valakid igaz? Kérdezte szomorúan.

-          Igen. Tudtam, hogy ez volt a kegyelemdöfés. Muszáj volt hazudnom neki. Nem mondhatom el, az igazságot. Justin elkeseredetten elmosolyodott, majd csinált még egy koktélt. Megittuk s belevettük magunkat a tömegbe. Én Pattyvel és Crobyval táncoltam, Justin Greggel beszélgetett. Az egyik kedvenc számom jött. Justinnal akartam táncolni, ezért oda mentem hozzá.

-          Gyere táncolni! Kérlek! Ez a kedvenc számom! Húztam magammal.

-          So wake me up when it's all over, When I'm wiser and I'm older, All this time I was finding myself, And I didn't know I was lost. Énekeltük a refrént. Annyira jó volt érezni őt. A szám végén magához húzott. Percekig csak szorítottuk egymást. Egyikünk sem akarta elengedni a másikat. Végül Justin húzódott el.

-          Mindjárt jövök! Próbáltam túl kiabálni a zenét.

-          Elkísérlek! Jött velem Justin. Bementem a fürdőbe, miután pisiltem kezet mostam. Belenéztem a tükörbe. Egy kissé megtört, de mosolyogós lánnyal néztem farkasszemet. Lehajoltam inni egy kis hideg vizet, mire újra találkoztam tükörképemmel dőlt az orromból a vér.

-          Ne, ne, ne ne! Csak most ne! Wc papírral próbáltam elállítani a vérzést. Justin kopogott be. Miután nem válaszoltam betörte az ajtót.

-          Becky. Te jóég! Most azonnal kórházba kell mennünk! Régóta vérzel? Gyere! A karjaiba kapott és átvágott velem a tömegen.

-          Corby kell az autód. Patty te még nem ittál igaz? Akkor te vezetsz! Kissé elmosódott körülöttem a környezet. Mindenki azt hitte bemostak egyet. Justin egész úton beszélt hozzám, próbáltam ébren maradni, de annyira fáradtnak éreztem magam. Fáztam is.

-          Jó estét. A barátnőmnek elkezdett vérezni az orra és sehogy sem akar elállni.

-          Ki a kishölgy? Kérdezte mosolyogva a pultos. Mielőtt bárki megszólalhatott volna, megjelent Gloria, az ápolónőm.

-          Te jóég! Becky. Hozd utánam. Szólj Mr. Greenwich-nek. Sürgősen eset.

-          De éppen műt. Mondd meg neki, hogy Beckyről van szó. Bevittek a jól ismert kivizsgálóba. Justin letett az ágyra.

-          Mi történt? Kérdezte Gloria.

-          Nem tudom. Bement a mosdóba és mire utána mentem már vérzett az orra. Mi baja van? Justin totál kivolt borulva. Megérkezett Mr. Greenwich.

-          Szia Becky. Semmi baj, ne ijedj meg. Minden rendben lesz. Csak egy kis orrvérzés! Próbált nyugtatni az orvos. Justint kiküldték, míg elalították a vérzést. Annyira álmos voltam.

-          Aludj nyugodtan. Mire felébredsz a szüleid is itt lesznek! Simogatta a hajamat Gloria.

Utolsó gondolataim azok voltak, hogy nem akarom anyuékat. Justint és Patty-t akarom. Amikor felébredtem csupán Justint láttam. Az ágyam mellett ült.

-          Justin? Kérdeztem rekedten.  – Uhm. Mennyit aludtam? Ültem fel.

-          16 órát. A szüleid nem rég mentek haza. Hátsófali orrvérzésed volt. Sikerült elállítani. Mi a fene folyik itt? Senki nem mondd semmit.

-          Justin.. én.. – Egyszerűen nem találtam a szavakat. – Figyelj, amit most fogok mondani.. Meg kell hallgatnod. – Összevissza beszéltem idegességemben. – Rákos vagyok.

-          Hogy mi? Ugrott fel idegesen. – Ez ugye egy kibaszott vicc? Ugye? Nézett rám könnyes szemekkel. – Nem, ez nem lehetséges. Csak ugratsz! Csuklott el hangja majd sarkon fordult és elviharzott. Ott maradtam egyedül és összetörve. Nem tudom mennyi idő telt el, de Patty dugta be a fejét az ajtó résén.

-          Hello zsebi baba. Elmosolyodtam a becenév hallatán. – Mi újság? Kérdezte miközben leült mellém.

-          Tudod igaz? Kérdeztem szomorkásan.

-          Igen. – Mondta, s közben könnyei megállíthatatlanul potyogtak. – Bruce mondta el. Nem hiszem el édesem. Nem hagyhatsz itt! Szükségem van rád! Bújt hozzám.

-          Nem foglak itt hagyni! Soha!

-          Ígérd meg!

-          Ígérem! Nyomtam puszit a fejére. Remélem, be tudom tartani az ígéretemet…

U.I.: komikaat kérek *.*

remélem tetszett ;)